Átgondolom ~ Ötödik rész

Átgondolom ~ Ötödik rész


A fényeket hamarosan lekapcsolták, és színpadra lépett az est két műsorvezetője, a göndör fürtű Darren Criss, valamint a csodálatos és aranytorkú kismama Naya Rivera. Nadi a Glee című sorozatban szerette meg a két színészt, és a napokban a hangjukba is újra beleszeretett, hisz az összeveszést követően szinte végig csak Mine és a Teenage dream szólt a telefonján, éjszakánként is erre a két gyönyörűségre aludt el. Ahogy a színészek a színpad közepére értek, belekezdtek a rövid mondandójukba. Köszöntötték a mélyen tisztelt tömeget, gyorsan elsorolták, hogy tíz fellépő lesz, harminc díjat osztanak ki, és az előadások között három-három díjazott fog születni. Ezután jó étvágyat és jó szórakozást kívántak nekünk, majd felkonferálták az első énekest, John Legendet, aki előadta az All of me-t rengeteg csinos táncosnő kíséretében, majd Taylor Swift elnyerte a legjobb nemzetközi női előadó címért járó díjat, férfiét Bruno Mars, a legjobb nemzetközi banda pedig a 5 Seconds of Summer lett. Mivel az egész műsort élőben közvetítették, így nem volt meglepő, hogy szép kis beszédet mondtak a sztárok. Ezután egy olyan énekesnő jött, akiről korábban csak kevesen hallottak. Kat Dahlia adta elő a Gangsta című dalát, majd a My garden-t. Ez után díjat kapott Ella Henderson, majd Ed is, végül pedig a One Directiont is színpadra hívták, hogy átvegyék a legjobb hazai bandának járó díjat. Egy csoportos ölelés után felrohantak a színpadra, hogy átvegyék a szobrocskát, amit a rajongók és a komoly zsűri nekik ítélt. Puszik és kézfogások sora után Naya Louis kezébe adta a kis szépséget, aki a mikrofonhoz lépett.
– Hatalmas köszönettel tartozunk az összes rajongónknak, hisz nélkületek esélyünk se lett volna a díjra. Köszönjük, hogy a top ötbe juttattak minket! – vigyorgott boldogan, és továbbadta a díjat Liamnek.
– Nagyra értékeljük, hogy olyan sokat fáradoztatok azért, hogy szavazzatok ránk. Köszönjük!
Mivel a biztonságra nagyon figyeltek, így nem kellett hátul elhelyezni a díjat, egyből az asztalhoz vihették az előadók, és Liam is így döntött, hisz a beszéd végén nem hátra indult, hanem egyből az asztalhoz, ahol Sophiának is megköszönte a díjat egy csókkal, és odaadta neki, hogy megnézhesse a kis szobrocskát. Míg a jáde íriszű lány kezébe forgatta, addig Nadi is alaposan szemügyre tudta venni. Egy körülbelül harminc centis nonfiguratív kis ezüst szobrocska volt, fekete téglalap alakú talpazattal, aminek egyik oldalán rajta volt a kategória, valamint az aznapi dátum. Egyszerű volt, mégis nagyon szép és különleges. Mindenki gratulált a fiúknak, majd elcsendesedtek, hogy ne zavarják az estélyt. A következő fellépő Miley Cyrus volt, ami Nadit nagyon idegesítette, hisz az énekesnő végig Harryvel szemezve táncikált a színpadon, de ezt még fokozni is tudta, hisz csak egy átlátszó tanga és egy szintúgy átlátszó melltartó volt rajta, semmi más nem takarta testét. Össze-vissza, fel, s alá ugrált, többször magához nyúlt, hol melleit, hol pedig fenekét simogatta, ujjai olykor-olykor még a bugyijába is betévedtek, ami a legtöbb férfinak igen csak tetszett, talán csak a hűségesebb barátok, vőlegények és férjek bírták ki, hogy ne bámulják kocsányon lógó szemekkel az énekest. Míg a pasik rajta legeltették a szemüket, addig a lányok megvető pillantásokkal illették őt, vagy csak szemlesütve a vacsorájukba temetkezve várták a végét.
Aztán olyan történt, amit Nadi főleg nem várt volna, még a bort is majdnem kiköpte döbbenetében. Hannah Montana melltartója ugyanis barátja képében landolt, amitől egyből felforrt a lány agyvize. Bár Harry azonnal a földre dobta azt, attól ő még nagyon mérges és dühös volt. Nem Harryre, hisz nem ő tehetett arról, hogy az énekesnő így viselkedett. Önmagára volt mérges, hisz tétlenül tűrte, hogy a szőke hajú nőcske incselkedjen kedvesével, méghozzá nyilvánosan, ennyi ember, és kamera előtt.
– Egy perc és jövök, csak kimegyek a mosdóba – súgta oda Sophiának, majd nyugodt tempóban elindult hátrafelé.
Egy pillanatra vacillált, hogy hova menjen, ám végül inkább a hatalmas udvart választotta. Újra végigsétált a rózsabokrok között, majd a hatalmas fűzfák felé vette az irányt, az egyik lombjai alatt pedig leült egy kőpadra. Igazán festői táj terült szeme elé. A nap már lemenőben volt, az utolsó lenyugvó sugarak még próbáltak utat törni a bolyhos felhők és a sűrű lombok között, de nem sok sikerrel. A lágy szellő fodrozta a kerti tavat, lassan ringatta a fehér tavirózsákat, a vadkacsák és hattyúk pedig békésen úszkáltak a partnál, néha-néha lemerülve egy apró halért, vagy épp bogárért. A tavacska környéke a békakuruttyolástól zengett, míg a csendes varangyok szitakötőkre, szúnyogokra és éjjeli lepkékre vadásztak.  
– Gondoltam, hogy erre leszel – szólalt meg mögüle egy férfi, kinek hangját már igen rég hallotta.
– Hónapok óta nem találkoztunk – jegyezte meg a lány, majd felállt, hogy egy ölelésbe vonja a már bőven az ötvenes éveiben járó férfit, majd egy puszival üdvözölték egymást. – Nem is tudtam, hogy itt vagy.
– A fiaim díjakat kapnak, nem hagyhattam ki. Ritka az, hogy velük együtt örülhetek.
– Az első már a zsebükben lapul, de biztos nyernek még párat – mosolyodott el a lány. Jó néhány kategóriában jelölték a bandát, elég nagy esélyük volt arra, hogy további díjakat kapjanak az est folyamán.
– Ez biztos, viszont most nem azért jöttem, hogy erről beszéljek veled. Mi történt köztetek?  Láttam mit tett a fiatal Cyrus lány, mit akar ez Harrytől? Hisz nem szakítottatok, ugye?
– Még nem, de ha így folytatódik az este, akkor fogunk. Talán rájöttünk, hogy nem ugyanazt várjuk az élettől – mondta szomorkásan, majd ellépett Simon elől, és visszaült korábbi helyére, hogy figyelmét újfent csak egy szitakötőre fordítsa.
– Harry olykor nagyon a kölyök életét éli, de tudja, hogy felnőtt, és helyesen fog dönteni.
– De vajon mikor? Nem várhatok mindig arra, hogy döntsön, foglalkoznom kell a saját életemmel, és az álmaimmal is.  Szeretem Harryt, és szándékozom egyszer megházasodni, szeretnék neki egy-két gyerkőcöt szülni, viszont a cukrászdámat is meg akarom egyszer nyitni. Semmit se fogok elérni, ha mindig csak Harryre várok.
– Ő még mindenét beleadja a munkába, abban a reményben, hogy ezzel rengeteg kislány életét szebbé teszi, de ha adsz neki egy kis időt, akkor benő majd a feje lágya. Tudom, hogy ott van még a tojáshéj a fenekén, de rá fog jönni arra, hogy nem a munkából áll az élet, az nem teheti őt boldoggá. A pillanatnyi szépsége megvan, de semmire se megy vele, ha nincs kivel megosztani az örömét. Szüksége van rád. Bár ő a legfiatalabb, mégis ő lesz az, aki leghamarabb igazi, nagy és boldog családot akar majd, az pedig nélküled nem fog valóra válni. Menj vissza hozzá, és beszélj vele. Előttetek az egész este, ne hagyd annyiban a dolgot.
– Nem igazán szeretném elcseszni mások estélyét azzal, hogy belerondítok a műsorba. Eddig egész jól le volt szervezve.
– Kár, hogy Miley ennyire elrontotta. Egy igazán színvonalas rendezvénynek tűnt egészen addig, amíg ő fel nem lépett.
– Jól gondolom, hogy nem a véletlennek köszönhető, hogy itt találkozunk? Miért jöttél utánam?
– Mert a pasid töketlen, és bent maradt, hogy tömje a majmot.
– Pedig nincs semmi banános - mosolyodott el a lány.
– Menjünk vissza szerintem. Nem egy kategóriában vannak jelölve a gyermekeim, szeretném látni őket nyerés közben, és szerintem a tökfej majomfiúd is örülne annak, ha az asztalotoknál várnád, mikor egy újabb díjjal jönnek le a színpadról.
– Menj csak, én még egy kicsit maradok, aztán még benézek a mosdóba is.
– Majd találkozunk a bulin. Addig érezd jól magad – mondta, és elindult befelé.
A lány még nem igazán akart elindulni, így aztán visszaült kicsit a padra, és tovább hallgatta a madárcsicsergést. Fáradnak érezte magát ahhoz, hogy visszamenjen hozzájuk, nem is akarta már boldognak tettetni magát. Egyszerűen nem akart már Harryvel találkozni, mert félt, hogy ha kettesen maradnak akár egy percre is, akkor annak veszekedés lesz a vége. Abból pedig már bőven elege volt.
Simon vagy negyed órája hagyta magára a lány, mikor az ráeszmélt arra, hogy nem menekülhet örökké. Szembe kell néznie Harryvel, és vagy ki kell, hogy béküljenek… vagy végleg szakítaniuk kell. Egyikőjüknek sem jó az, ha tovább marakodnak, és szívják egymás vérét. Egyaránt okoznak vele fájdalmat maguknak, valamint a másiknak is, és ez így nem volt rendjén. Vissza kellett mennie, hogy beszéljen vele. Így el is indult befelé, de mikor a termen végignézett, megakadt a szeme a kivetítőn. Az öt fiú épp a színpadon állt, és egy újabb díjat vettek át Nayatól. Ahogy Nadi bámulta őket, tekintete összeakadt Harryével. Kínos fél percig bámulták egymást, a fiúk sorra mondták a megszokott, már szinte betanult köszönőbeszédüket, ám mikor Harryre ért volna a sor, hirtelen megjelent a következő kategória, és annak jelöltjeit mutatták már, így a göndör fürtös fiú nem jutott szóhoz. Nos, a másik négyet ez annyira nem zavarta, hisz kellőképp kiröhögték a pórul jártat, ám a lányt igazán érdekelte volna, hogy mit mond a párja. Vajon megemlítette volna őt is? Ha nem, akkor miért nem? És ha igen? Vajon mit mondott volna, és mennyi igazság lett volna szavai között? Megköszönte volna, hogy ilyen sokáig támogatta, és hogy végig mellette volt? Azt mondta volna, ami tényleg a szívében lapult, vagy csak a rajongók miatt mondott volna valami kedveset?
Annyi, de annyi kérdés kavargott a fejében, ám, ahogy újra Harry szemébe nézett, elhagyta minden bátorsága. Egyszerűen bepánikolt a gondolattól, hogy oda kéne mennie hozzá, így inkább a mosdóba menekült, ahol gyorsan magára zárta az első szabad fülke ajtaját, majd lehajtva a wc tetejét leült, hogy gondolkozzon kicsit. Tévedett. Nem állt készen, még nem. Túlságosan félt a szakítástól. „A kapcsolat olyan, mint a fagylalt. Nagy a választék, de te a csokisat kéred, mert azt már jól ismered, biztos vagy benne. Nem csalódhatsz.” – mondta ezt pár héttel, talán egy hónappal korábban Nadi egyik barátnője, Maya. Azóta is gyakran egyébe jutott, és újra, meg újra elgondolkozott rajta. Neki nem a csoki kellett, hanem a mentás csoki, és ezt Harrytől meg is kapta. Nem volt szüksége másra. Egyedül az ő egyetlen Makiját akarta, és most tennie kellett érte.
Az ő kapcsolatuk különleges volt, nem csak menta, és nem is csak csoki, hanem a kettő ötvözete. A rutin, a megszokás és a nyugodtság már jelen volt életükben, szinte fel se tűnt nekik, de egyes tettek szinte már szokássá nőtték ki magukat. Négy év után ez nem volt meglepő.
Ha Nadi a havi gondjával bajlódott, Harry vele együtt jógázott – annak ellenére, hogy cseppet sem férfias gyakorlatokat végeztek, – valamint friss gyümölcsökkel és finom csokoládékkal halmozta el a lányt, hogy a jókedv, és az egészség is megmaradjon. A cukrászda megnyitásának érdekében Nadi rengeteg finomságot kóstoltatott a fiúkkal, akik őszintén elmondták minden édességről a véleményüket, ám a sok süteményeknek köszönhetően a dalos pacsirtáknak elég sűrűn kellett kondiba járniuk, máskülönben elég hamar meglátszott volna rajtuk, hogy milyen jól el vannak látva.
A szokások pedig nem csak egyoldalúak voltak. Ha Harry beteg volt, vagy csak egyszerűen rosszul érezte magát, a lány gondoskodott róla, minden egyes alkalommal húslevest főzött neki, valamint különleges gyógyteákat készített, ugyanis a fiú mindennél jobban gyűlölte az orvosokat és a gyógyszereket. Ám nem sűrűn volt beteg, viszont annál többször volt rémálma a temérdek pletyka és gyűlölködő üzenet végett, amik lelkileg eléggé megviselték. A bántó szavak elől sokszor Nadi karjai közé menekült, éjjelente pedig az ő ölelésében aludt el.
És a menta, mely újra és újra felfrissítette a kapcsolatukat. Kettejük közt a szikra sosem hunyt ki, sőt a szenvedély lángja szinte perzselt. A szexuális életükre sosem volt okuk panaszkodni, bár a szomszédjuknak gyakran okoztak álmatlan éjszakákat. Kreatívak, nyíltak és bátrak voltak ahhoz, hogy új dolgokat próbáljanak ki, az ágyban, és azon kívül is. Extrém sportokat, új hobbikat találtak maguknak, és bár némelyik annyira nem tetszett nekik, hogy az első órát se bírták ki, mégis jól érezték magukat.

A sós könnyek újra végiggördültek szeplős arcán, ahogy Harryre és kettejükre gondolt. Mindennél jobban szerette volna, hogy kapcsolatuk olyan legyen, mint annak idején, mikor még alig volt problémájuk, ám ehhez először is abba kellett hagynia a sírást, és meg kellett nyugodnia. Ilyen állapotban csak a szánalmas nő látszatát keltette volna, ami sose akart lenni. Legalábbis ennyi ember, és kamera előtt nem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy nyomot hagysz magad után!