Átgondolom ~ Ötödik
rész
A fényeket hamarosan
lekapcsolták, és színpadra lépett az est két műsorvezetője, a göndör fürtű
Darren Criss, valamint a csodálatos és aranytorkú kismama Naya Rivera. Nadi a Glee című sorozatban szerette meg a két
színészt, és a napokban a hangjukba is újra beleszeretett, hisz az összeveszést
követően szinte végig csak Mine és a Teenage dream szólt a telefonján,
éjszakánként is erre a két gyönyörűségre aludt el. Ahogy a színészek a színpad
közepére értek, belekezdtek a rövid mondandójukba. Köszöntötték a mélyen
tisztelt tömeget, gyorsan elsorolták, hogy tíz fellépő lesz, harminc díjat
osztanak ki, és az előadások között három-három díjazott fog születni. Ezután
jó étvágyat és jó szórakozást kívántak nekünk, majd felkonferálták az első
énekest, John Legendet, aki előadta az All
of me-t rengeteg csinos táncosnő kíséretében, majd Taylor Swift elnyerte a
legjobb nemzetközi női előadó címért járó díjat, férfiét Bruno Mars, a legjobb
nemzetközi banda pedig a 5 Seconds of Summer lett. Mivel az egész műsort élőben
közvetítették, így nem volt meglepő, hogy szép kis beszédet mondtak a sztárok. Ezután
egy olyan énekesnő jött, akiről korábban csak kevesen hallottak. Kat Dahlia
adta elő a Gangsta című dalát, majd a
My garden-t. Ez után díjat kapott
Ella Henderson, majd Ed is, végül pedig a One Directiont is színpadra hívták,
hogy átvegyék a legjobb hazai bandának járó díjat. Egy csoportos ölelés után
felrohantak a színpadra, hogy átvegyék a szobrocskát, amit a rajongók és a
komoly zsűri nekik ítélt. Puszik és kézfogások sora után Naya Louis kezébe adta
a kis szépséget, aki a mikrofonhoz lépett.
– Hatalmas köszönettel tartozunk
az összes rajongónknak, hisz nélkületek esélyünk se lett volna a díjra.
Köszönjük, hogy a top ötbe juttattak minket! – vigyorgott boldogan, és
továbbadta a díjat Liamnek.
– Nagyra értékeljük, hogy olyan
sokat fáradoztatok azért, hogy szavazzatok ránk. Köszönjük!
Mivel a biztonságra nagyon
figyeltek, így nem kellett hátul elhelyezni a díjat, egyből az asztalhoz vihették
az előadók, és Liam is így döntött, hisz a beszéd végén nem hátra indult, hanem
egyből az asztalhoz, ahol Sophiának is megköszönte a díjat egy csókkal, és
odaadta neki, hogy megnézhesse a kis szobrocskát. Míg a jáde íriszű lány kezébe
forgatta, addig Nadi is alaposan szemügyre tudta venni. Egy körülbelül harminc
centis nonfiguratív kis ezüst szobrocska volt, fekete téglalap alakú
talpazattal, aminek egyik oldalán rajta volt a kategória, valamint az aznapi
dátum. Egyszerű volt, mégis nagyon szép és különleges. Mindenki gratulált a
fiúknak, majd elcsendesedtek, hogy ne zavarják az estélyt. A következő fellépő
Miley Cyrus volt, ami Nadit nagyon idegesítette, hisz az énekesnő végig
Harryvel szemezve táncikált a színpadon, de ezt még fokozni is tudta, hisz csak
egy átlátszó tanga és egy szintúgy átlátszó melltartó volt rajta, semmi más nem
takarta testét. Össze-vissza, fel, s alá ugrált, többször magához nyúlt, hol
melleit, hol pedig fenekét simogatta, ujjai olykor-olykor még a bugyijába is
betévedtek, ami a legtöbb férfinak igen csak tetszett, talán csak a hűségesebb
barátok, vőlegények és férjek bírták ki, hogy ne bámulják kocsányon lógó
szemekkel az énekest. Míg a pasik rajta legeltették a szemüket, addig a lányok megvető
pillantásokkal illették őt, vagy csak szemlesütve a vacsorájukba temetkezve
várták a végét.
Aztán olyan történt, amit Nadi
főleg nem várt volna, még a bort is majdnem kiköpte döbbenetében. Hannah
Montana melltartója ugyanis barátja képében landolt, amitől egyből felforrt a
lány agyvize. Bár Harry azonnal a földre dobta azt, attól ő még nagyon mérges
és dühös volt. Nem Harryre, hisz nem ő tehetett arról, hogy az énekesnő így
viselkedett. Önmagára volt mérges, hisz tétlenül tűrte, hogy a szőke hajú nőcske
incselkedjen kedvesével, méghozzá nyilvánosan, ennyi ember, és kamera előtt.
– Egy perc és jövök, csak
kimegyek a mosdóba – súgta oda Sophiának, majd nyugodt tempóban elindult hátrafelé.
Egy pillanatra vacillált, hogy
hova menjen, ám végül inkább a hatalmas udvart választotta. Újra végigsétált a
rózsabokrok között, majd a hatalmas fűzfák felé vette az irányt, az egyik
lombjai alatt pedig leült egy kőpadra. Igazán festői táj terült szeme elé. A
nap már lemenőben volt, az utolsó lenyugvó sugarak még próbáltak utat törni a
bolyhos felhők és a sűrű lombok között, de nem sok sikerrel. A lágy szellő
fodrozta a kerti tavat, lassan ringatta a fehér tavirózsákat, a vadkacsák és
hattyúk pedig békésen úszkáltak a partnál, néha-néha lemerülve egy apró halért,
vagy épp bogárért. A tavacska környéke a békakuruttyolástól zengett, míg a
csendes varangyok szitakötőkre, szúnyogokra és éjjeli lepkékre vadásztak.
– Gondoltam, hogy erre leszel –
szólalt meg mögüle egy férfi, kinek hangját már igen rég hallotta.
– Hónapok óta nem találkoztunk –
jegyezte meg a lány, majd felállt, hogy egy ölelésbe vonja a már bőven az ötvenes
éveiben járó férfit, majd egy puszival üdvözölték egymást. – Nem is tudtam,
hogy itt vagy.
– A fiaim díjakat kapnak, nem
hagyhattam ki. Ritka az, hogy velük együtt örülhetek.
– Az első már a zsebükben lapul,
de biztos nyernek még párat – mosolyodott el a lány. Jó néhány kategóriában
jelölték a bandát, elég nagy esélyük volt arra, hogy további díjakat kapjanak
az est folyamán.
– Ez biztos, viszont most nem
azért jöttem, hogy erről beszéljek veled. Mi történt köztetek? Láttam mit tett a fiatal Cyrus lány, mit akar
ez Harrytől? Hisz nem szakítottatok, ugye?
– Még nem, de ha így folytatódik
az este, akkor fogunk. Talán rájöttünk, hogy nem ugyanazt várjuk az élettől –
mondta szomorkásan, majd ellépett Simon elől, és visszaült korábbi helyére,
hogy figyelmét újfent csak egy szitakötőre fordítsa.
– Harry olykor nagyon a kölyök életét
éli, de tudja, hogy felnőtt, és helyesen fog dönteni.
– De vajon mikor? Nem várhatok
mindig arra, hogy döntsön, foglalkoznom kell a saját életemmel, és az álmaimmal
is. Szeretem Harryt, és szándékozom
egyszer megházasodni, szeretnék neki egy-két gyerkőcöt szülni, viszont a
cukrászdámat is meg akarom egyszer nyitni. Semmit se fogok elérni, ha mindig csak
Harryre várok.
– Ő még mindenét beleadja a
munkába, abban a reményben, hogy ezzel rengeteg kislány életét szebbé teszi, de
ha adsz neki egy kis időt, akkor benő majd a feje lágya. Tudom, hogy ott van még
a tojáshéj a fenekén, de rá fog jönni arra, hogy nem a munkából áll az élet, az
nem teheti őt boldoggá. A pillanatnyi szépsége megvan, de semmire se megy vele,
ha nincs kivel megosztani az örömét. Szüksége van rád. Bár ő a legfiatalabb,
mégis ő lesz az, aki leghamarabb igazi, nagy és boldog családot akar majd, az
pedig nélküled nem fog valóra válni. Menj vissza hozzá, és beszélj vele.
Előttetek az egész este, ne hagyd annyiban a dolgot.
– Nem igazán szeretném elcseszni
mások estélyét azzal, hogy belerondítok a műsorba. Eddig egész jól le volt
szervezve.
– Kár, hogy Miley ennyire
elrontotta. Egy igazán színvonalas rendezvénynek tűnt egészen addig, amíg ő fel
nem lépett.
– Jól gondolom, hogy nem a
véletlennek köszönhető, hogy itt találkozunk? Miért jöttél utánam?
– Mert a pasid töketlen, és bent
maradt, hogy tömje a majmot.
– Pedig nincs semmi banános -
mosolyodott el a lány.
– Menjünk vissza szerintem. Nem
egy kategóriában vannak jelölve a gyermekeim, szeretném látni őket nyerés
közben, és szerintem a tökfej majomfiúd is örülne annak, ha az asztalotoknál
várnád, mikor egy újabb díjjal jönnek le a színpadról.
– Menj csak, én még egy kicsit
maradok, aztán még benézek a mosdóba is.
– Majd találkozunk a bulin. Addig
érezd jól magad – mondta, és elindult befelé.
A lány még nem igazán akart elindulni,
így aztán visszaült kicsit a padra, és tovább hallgatta a madárcsicsergést.
Fáradnak érezte magát ahhoz, hogy visszamenjen hozzájuk, nem is akarta már
boldognak tettetni magát. Egyszerűen nem akart már Harryvel találkozni, mert
félt, hogy ha kettesen maradnak akár egy percre is, akkor annak veszekedés lesz
a vége. Abból pedig már bőven elege volt.
Simon vagy negyed órája hagyta
magára a lány, mikor az ráeszmélt arra, hogy nem menekülhet örökké. Szembe kell
néznie Harryvel, és vagy ki kell, hogy béküljenek… vagy végleg szakítaniuk
kell. Egyikőjüknek sem jó az, ha tovább marakodnak, és szívják egymás vérét.
Egyaránt okoznak vele fájdalmat maguknak, valamint a másiknak is, és ez így nem
volt rendjén. Vissza kellett mennie, hogy beszéljen vele. Így el is indult befelé,
de mikor a termen végignézett, megakadt a szeme a kivetítőn. Az öt fiú épp a
színpadon állt, és egy újabb díjat vettek át Nayatól. Ahogy Nadi bámulta őket,
tekintete összeakadt Harryével. Kínos fél percig bámulták egymást, a fiúk sorra
mondták a megszokott, már szinte betanult köszönőbeszédüket, ám mikor Harryre
ért volna a sor, hirtelen megjelent a következő kategória, és annak jelöltjeit
mutatták már, így a göndör fürtös fiú nem jutott szóhoz. Nos, a másik négyet ez
annyira nem zavarta, hisz kellőképp kiröhögték a pórul jártat, ám a lányt
igazán érdekelte volna, hogy mit mond a párja. Vajon megemlítette volna őt is?
Ha nem, akkor miért nem? És ha igen? Vajon mit mondott volna, és mennyi igazság
lett volna szavai között? Megköszönte volna, hogy ilyen sokáig támogatta, és
hogy végig mellette volt? Azt mondta volna, ami tényleg a szívében lapult, vagy
csak a rajongók miatt mondott volna valami kedveset?
Annyi, de annyi kérdés kavargott
a fejében, ám, ahogy újra Harry szemébe nézett, elhagyta minden bátorsága. Egyszerűen
bepánikolt a gondolattól, hogy oda kéne mennie hozzá, így inkább a mosdóba
menekült, ahol gyorsan magára zárta az első szabad fülke ajtaját, majd lehajtva
a wc tetejét leült, hogy gondolkozzon kicsit. Tévedett. Nem állt készen, még
nem. Túlságosan félt a szakítástól. „A
kapcsolat olyan, mint a fagylalt. Nagy a választék, de te a csokisat kéred,
mert azt már jól ismered, biztos vagy benne. Nem csalódhatsz.” – mondta ezt
pár héttel, talán egy hónappal korábban Nadi egyik barátnője, Maya. Azóta is gyakran
egyébe jutott, és újra, meg újra elgondolkozott rajta. Neki nem a csoki
kellett, hanem a mentás csoki, és ezt Harrytől meg is kapta. Nem volt szüksége
másra. Egyedül az ő egyetlen Makiját akarta, és most tennie kellett érte.
Az ő kapcsolatuk különleges volt,
nem csak menta, és nem is csak csoki, hanem a kettő ötvözete. A rutin, a
megszokás és a nyugodtság már jelen volt életükben, szinte fel se tűnt nekik,
de egyes tettek szinte már szokássá nőtték ki magukat. Négy év után ez nem volt
meglepő.
Ha Nadi a havi gondjával
bajlódott, Harry vele együtt jógázott – annak ellenére, hogy cseppet sem
férfias gyakorlatokat végeztek, – valamint friss gyümölcsökkel és finom
csokoládékkal halmozta el a lányt, hogy a jókedv, és az egészség is
megmaradjon. A cukrászda megnyitásának érdekében Nadi rengeteg finomságot
kóstoltatott a fiúkkal, akik őszintén elmondták minden édességről a
véleményüket, ám a sok süteményeknek köszönhetően a dalos pacsirtáknak elég
sűrűn kellett kondiba járniuk, máskülönben elég hamar meglátszott volna rajtuk,
hogy milyen jól el vannak látva.
A szokások pedig nem csak
egyoldalúak voltak. Ha Harry beteg volt, vagy csak egyszerűen rosszul érezte
magát, a lány gondoskodott róla, minden egyes alkalommal húslevest főzött neki,
valamint különleges gyógyteákat készített, ugyanis a fiú mindennél jobban
gyűlölte az orvosokat és a gyógyszereket. Ám nem sűrűn volt beteg, viszont
annál többször volt rémálma a temérdek pletyka és gyűlölködő üzenet végett,
amik lelkileg eléggé megviselték. A bántó szavak elől sokszor Nadi karjai közé
menekült, éjjelente pedig az ő ölelésében aludt el.
És a menta, mely újra és újra
felfrissítette a kapcsolatukat. Kettejük közt a szikra sosem hunyt ki, sőt a
szenvedély lángja szinte perzselt. A szexuális életükre sosem volt okuk
panaszkodni, bár a szomszédjuknak gyakran okoztak álmatlan éjszakákat.
Kreatívak, nyíltak és bátrak voltak ahhoz, hogy új dolgokat próbáljanak ki, az
ágyban, és azon kívül is. Extrém sportokat, új hobbikat találtak maguknak, és
bár némelyik annyira nem tetszett nekik, hogy az első órát se bírták ki, mégis
jól érezték magukat.
A sós könnyek újra végiggördültek
szeplős arcán, ahogy Harryre és kettejükre gondolt. Mindennél jobban szerette
volna, hogy kapcsolatuk olyan legyen, mint annak idején, mikor még alig volt
problémájuk, ám ehhez először is abba kellett hagynia a sírást, és meg kellett
nyugodnia. Ilyen állapotban csak a szánalmas nő látszatát keltette volna, ami
sose akart lenni. Legalábbis ennyi ember, és kamera előtt nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy nyomot hagysz magad után!