Sziasztok! Nos megérkeztem a következő Harrys történet első kis töredékével. Úgy ütemeztem, hogy minden péntek délután kerül majd feltöltésre a következő rész, hogy a pocsék sulis hét után tudjanak minek örülni a feliratkozóim. A cím miatt pedig ne haragudjatok, de sose voltam ilyen téren elég kreatív.
Beauty and beat nevű feliratkozómnak hatalmas köszönet, hogy jóformán el se kezdtem, de már velem van. <3 Na jó szórakozást!
Beauty and beat nevű feliratkozómnak hatalmas köszönet, hogy jóformán el se kezdtem, de már velem van. <3 Na jó szórakozást!
Leila W.
Átgondolom ~ Első rész
A fekete jármű hátsó ülésén
egy fiatal huszonéves lány ült, aki szinte percenként pillantott a limuzin
digitális órájára. Nem tudta milyen hosszú út elébe néz, és hogy mennyi időt
vesz igénybe, így nagyon aggódott, hogy el fog késni. Kilencre kellett odaérnie
egy bizonyos helyre, ám fogalma sem volt arról, hogy mi is volt az úti cél,
ugyanis párja nem árulta el a randi helyszínét, sőt a sofőr se, pedig sokáig
próbálta kihúzni belőle a titkot. Lehet valamivel többre jutott volna, ha nem
egy müzliszelettel próbálja megvesztegetni az egyébként kicsit se sportember alkatú
fazont. Nem tudta mennyi ideig fog tartani a lágy zenével társuló út, de
reménykedett abban, hogy hamarosan megállnak. Bár párja sofőrje igazán kedves
volt hozzá, mégis szívesebben töltötte volna idejét a barátjával. Általában
külön érkeztek a randevúkra, ez náluk egy édes szokás volt. Mindig az első
randi élményét akarták hozni, azzal, hogy meglepik egymást. A lány mindig
meseszép próbált lenni, néha pedig csöppet kirívóan öltözködött, csak hogy ne legyen
túl egyhangú a kapcsolatuk, de fiú is sokat tett azért, hogy ne romoljon meg
az, ami kettejük között van.
– Megérkeztünk, Miss Aldebourne
– szólalt meg a sofőr korához és cigarettaszagához illő rekedtes hangon, mire a
lány felkapta fejét, engedve hogy az utca fényei megvilágítsák arcát. Előre
lógó barna tincseit a füle mögé igazította, majd az utca felé fordult, hogy
megtudja hol is vannak. Szépen ívelt ajkai elnyíltak, ahogy a hatalmas
étteremre pillantott.
– Gondolhattam volna – jegyezte
meg mosolyogva, miközben egy hálás mosolyt küldött a férfi felé.
Tényleg számíthatott volna arra,
hogy párja ide rendeli őt, mégis meglepődött rajta. Gyorsan szétnézett maga körül,
nehogy valamit az autóban felejtsen, majd egy gyors köszönöm után kiszállt az
autóból. A járdára lépve becsapta maga mögött az ajtót, majd megigazította
ruháját. Direkt erre az alkalomra vette meg, és bár nem kellett az egész havi
fizetését erre áldoznia, mégsem gondolta valami ócska darabnak. Sőt, szerinte
meseszép volt. Öltözete teljesen illett alakjához, az ember tekintetét először
merész dekoltázsára, később pedig karcsú derekára vonzotta. Megmutatta azt,
amit kellett, de elrejtette, amit nem kellett, hogy lásson az ember. Bár sokáig
vacillált a királykék és az egyszerű fehér szín között, mégis az utóbbit
választotta, hisz ez jobban illett napbarnított bőréhez. Az egész egy
csipkerétegből állt, bár bizonyos helyeken egy második, egy alsó réteg is volt,
hogy biztos rejtve maradjon az, aminek kell.
Természetesen viselete nem
csak ennyiből állt. Topogója meglehetősen egyszerűbb volt, mint a ruhája, csak
egy szimpla piros tűsarkút választott, bármiféle strassz, vagy egyéb nélkül. Az
estére gondolva magára kapott egy vékonyabb blézert is, valamint lakáskulcsát,
mobilját és egyéb dolgait valamibe tennie kellett, ezért magához vett egy piros
boríték táskát is. Ezeken kívül már csak egy ezüst nyaklánc, és karkötő
ékesítette, amit kedvesétől kapott még karácsonyra. Azóta szinte mindig viselte
a kis ékszereket.
Külsejét nem csak ruhadarabokkal
és kiegészítőkkel dobta fel, ugyanis sminkelt is egy kicsit. Hatalmas kék íriszeit
nem volt nehéz kiemelni, csak egy kevéske barnás szemhéjpúdert, fekete tust és
spirált használt, de számára ez is sok volt. Nem szerette magát sminkelni, és
párja sem örült annak, ha túl sok rajta a festék, de azt mindketten jól tudták,
hogy néha muszáj, főleg hogy a szemfüles fotósok mindenhol megtalálták őket. De
tényleg mindenhol.
– Hölgyem, maga épp oly gyönyörű,
mint mindig – bókolt neki Connor, a főpincér, amint belépett. Már régóta
ismerték egymást, hisz a párocska gyakran megfordult az étteremben. A fiút
nemrég léptették elő, talán két hónapja, azelőtt pedig rendszeresen ő szolgálta
ki a két fiatalt.
– Uram, a végén elpirulok –
nevetett fel szégyellősen a lány, közben körbepillantott a nagy teremben. A
hely maga semmit se változott ahhoz képest, mint mikor utoljára járt a helyen –
Ki lesz a pincérünk most, hogy te már lemondtál az asztalok közt
szaladgálásról.
– Ne aggódj, szemmel tartalak
majd, most pedig gyere – indult el a srác átszelve a termet, majd egy csendes
sarokba vezette a lányt. – Remélem, megfelel.
– Hát persze – mosolygott rá. A
fiú lesegítette róla a kabátot, majd még a széket is kihúzta neki. – Még mindig
egy főnyeremény vagy. Reyna igazán jól választott.
– Mintha te olyan rosszul
választottál volna – jegyezte meg. – Vársz még kicsit, vagy rendelnél már most valami
italt?
– Azt hiszem, jól esne egy pohár
vörös bor.
– Rendben. Valakit ideküldök, hogy
felvehesse a rendelésedet. Addig is itt egy étlap, nekem pedig mennem kell,
mert a végén visszafokoznak a hisztis vendégek közé. Légy jó, kislány!
– Igenis – nevetett fel, majd elvette
tőle, és az asztal szélére tette. Előbb az asztal tartalmával akart
foglalkozni.
Az étterem évek óta bordó, fehér
és pezsgő színekben pompázott, így a terítéken semmi meglepőt nem talált a
lány, ám volt még valami az asztalon. Egy mesés kristályvázában egy annál is csodálatosabb
tulipán csokor volt, amihez egy levél is tartozott. Kissé zavarban volt, mégis
boldogan vette ki az ezüst lapot a borítékból, és olvasni kezdte.
Drága és egyetlen Nadi babám!
Először is had szögezzem le, hogy
még mindig tökéletes vagy. Régóta szeretlek, és az érzés csak egyre erősödik. Közel
hét éve ismerlek, és még mindig te vagy életem szerelme. Mára már csak azt
sajnálom, hogy nem mertelek előbb randira hívni. Köszönöm, hogy az a lány vagy,
akit megszerettem, hogy nem változtál meg azért, mert ennyire híres lettem és
köszönöm, hogy nem engeded, hogy átessek a ló túlsó oldalára. Köszönöm, hogy
teljes szívemből szerethetlek.
Van tipped arra, hogy miért kapsz
ilyen sok szép virágot? Segítek kicsit. Tizenöt évesek voltunk, mikor
megismerkedtünk és te épp a vadóc életedet élted. Emlékszem, mikor a lila
tincseiddel végigsétáltál a garázsotokon – mikor a White Eskimoval próbáltunk –
és kiosztottad a tesódat, hogy miért épp nálatok zajongunk. Már akkor is nagyon
bejöttél, de még nem volt merszem bepróbálkozni nálad. Aztán ahogy telt az idő
egyre inkább összemelegedtünk, és végre randira hívtalak.
Az ötödik randink végén, mikor a
naplementét néztük már biztossá vált, hogy a kémia tényleg működik köztünk,
hisz ekkor jutottunk el arra a pontra, hogy járni fogunk. Ezért, az öt
narancssárga tulipán. Az idő múlásával egyre jobban megismertelek, megszerettelek,
és megtudtam azt is, hogy mennyire elégedetlen vagy önmagaddal.
A következő a hét szál fehér
tulipán, mert valahol azt olvastam, hogy a fehér az igaz szerelem jele. Hét
olyan dolgot írok le, amit szeretek benned, de te magadban már nem igazán. Az
első a hajad. Legszívesebben mindig befestenéd, mert nem szereted a barna
színét, de én nagyon szeretem, főleg, mert kiemeli ragyogó kék szemeidet. Imádom
azt is, hogy minden apróság miatt elpirulsz, néha még bókolnom se kell, csak
elég rád néznem. Sőt, lemerném fogadni, hogy most is épp elpirulsz, miközben
ezeket a sorokat olvasod, de remélem nem ez az első a levél alatt, és szerintem
lesz is még pár. Kedvelem a szeplőidet is, az orrodon, az arcodon és a
vállaidon. Legszívesebben egész nap csókolgatnám őket, csak végre észrevedd,
hogy mennyire szeretem. Sokkal szexibb vagy velük, mint nélkülük. Kérlek, ne
rejtsd el őket mindenféle kencével. Pár hete kutakodtam kicsit a böngészési
előzményeid között, hátha megtudom, milyen ajándéknak örülnél igazán, de
leginkább csak plasztikai műtétekkel foglalkozó oldalakat néztél akkoriban.
Baba, a te ajkaid úgy tökéletesek, ahogy vannak. Szeretem a telt ajkaidat, egyáltalán
nem kell kisebb, és a hasad alján lévő hegek se csúnyává, sokkal inkább
különlegessé tesznek. Szeretem a combjaidat is. Tisztában vagyok azzal, hogy
csak azért futópadozol, hogy a fenekedről és a hosszú combjaidról lemenjen az a
kis felesleg, de kérlek, én imádom, hogy nem egy lapos csaj vagy, és tudok
rajtad mit fogni. Ne változz meg, így vagy tökéletes. Az egyetlen, ami nem a
külsődre vonatkozik, mégis nagyon meg akarom említeni, meg kell említenem, az a
kétbalkezességed, mert elég sokat köszönhetünk ennek. Ha nem rontottad volna el
a sütidet aznap, akkor nem segítettem volna neked, és valószínűleg sose kezdünk
el beszélgetni. Imádom, hogy egyfolytában botladozol, és emiatt mindig fognom
kell a kezed, mert csak így tudhatlak teljesen biztonságban. Tudom, hogy ez egy
olyan tulajdonságod, amit nagyon utálsz, de belegondolva mégse olyan rossz. Az
utolsó egy szál piros, aminek több jelentése is van. Ez a szín az, ami igazán
illik hozzád. A lélegzetem is elállt, mikor még az első randinkon megláttalak
abban a vörös ruhában, arról már nem is beszélve, mikor megleptél azzal a dögös
tangával. Jesszusom, milyen vörös lehetsz most is.
Szeretem a ragyogó mosolyod,
főleg ha az idióta poénjaimon nevetsz. Köszönöm, hogy én lehetek az oka annak a
rengeteg gyönyörű mosolynak. Szeretem a gyönyörű íriszeidet, amikkel mindig
szemmel tartasz, nehogy valami hülyeséget csináljak.
Szeretem, ha szabadnapokon rajtad
feküdhetek, fejemmel a melleiden, hisz így hallom legjobban szíved dobogását.
Szeretem, mikor nyugis napokon elmegyünk sétálni kicsit, és végig foghatom a
kezedet. Köszönöm, hogy elviseled a rajongókat, és nem kell titkolnom, hogy
mennyire szeretlek.
Szeretem, hogy az én kis bolondom
vagy, mégis nagyon komoly tudsz lenni. Ki tudok veled kapcsolódni, jókat
szórakozunk együtt, de a gondjainkat is meg tudjuk beszélni, mint két értelmes
felnőtt, hisz elvileg azok vagyunk.
Szeretem a romantikus és egyben
gondoskodó feledet. Köszönöm, hogy finom vacsorával vársz haza, mikor hetek
elteltével újra találkozunk, a levendulás fürdőket, amik megnyugtatnak, és a
remek masszásokat, amik olyan jól ellazítanak. Köszönöm, hogy nem vársz tőlem
hatalmas programokat, és beéred azzal is, ha kettesben összebújva megnézünk egy
filmet.
Szeretem a bolondos dolgainkat,
amik miatt hülyének néznek minket az emberek. Szeretem, hogy a téli hidegben
fagyival a kezünkben rójuk az utcákat, nyáron pedig forró kávéval mászkálunk a
strandokon.
Szeretlek, mert minden pletyka
ellenére is kiállsz mellettem, nem vonsz kérdőre a tetteim végett, és nem
kezdesz féltékenykedni, csak mert találkozok egy barátommal. Köszönöm, hogy
hiszel bennem, az álmaimban és támogatsz engem. El se tudod képzelni, mennyit
jelent, hogy meglátogatsz a koncertek közben. Köszönöm, hogy erőt adsz a
mindennapokhoz.
Szeretem, hogy ennyire türelmes
vagy. Mindig végighallgatsz, ha a munkáról beszélek, pedig tudom, hogy már
nagyon unod. Köszönöm, hogy örömet lelsz az én örömömben is.
Csókollak, Makid!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy nyomot hagysz magad után!